A fotózás sem áll távol tőle, a lengyel CKM számára készített fotósorozat után még a Playboy is a lábai előtt hevert. Nem mindig volt ilyen. Nyolc évvel ezelőtt még német szakot hallgatott, amikor Lengyelország felfedezte a Csúnyula szerepében. Az interjút késő este készítettem vele, ennek ellenére mosolygós és beszédes volt. Ezek személyiségének legfontosabb pillérei, valamint a magas érzelmi és értelmi intelligencia. Julia november 13-án ünnepelte 29. életévét. Köszöntésképpen ismerjük meg őt közelebbről!
Te alakítottad a Csúnyula (BrzydUla) főszereplőjét, amelyet a kolumbiai, Betty a csúnya lány című sorozat alapján forgattak Lengyelországban. Mennyire volt nehéz számodra ronda lányt játszani annak ellenére, hogy egy vonzó nő vagy? Kihívás volt számodra? Nem féltél attól, hogy beskatulyáz a lengyel filmipar?
Köszönöm a bókot, de egyáltalán nem volt bennem félelem. Most, amikor már közelebb járok a harminchoz, magabiztosabb vagyok és jól érzem magam a bőrömben. Ez nem mindig volt így. Tinédzser koromban számtalan rossz érzés volt bennem a külsőmmel kapcsolatban. Azt gondoltam akkoriban, hogy nem vagyok csinos, vagy érdekes senki számára. Emellett az iskolatársaim sem úgy néztek rám, mint egy vonzó személyre. Emiatt egyáltalán nem volt nehezemre egy ilyen szereplőt alakítani. Tudtam pontosan, mit jelent „csúnyának” lenni.
Mondhatjuk azt, hogy a Csúnyula szerepe tett híressé Lengyelországban?
Ez igaz, előtte nem ismertek engem az emberek. A Csúnyula nagy változásokat hozott számomra. Teljesen át kellett magamat adni a szerepnek és el kellett hagyni a szülővárosom.
A színjátszás egy valóra vált álom számodra.
Pontosan, de nem így az életem, sőt mégcsak ilyen karrierre sem számítottam. Annak ellenére, hogy a Csúnyula előtt már régóta foglalkoztam színészkedéssel, eleinte nem így képzeltem el az életem. Még színész diplomám se volt. Eszembe se jutott korábban, hogy színjátszást tanuljak, mert túlságosan féltem és azt gondoltam, hogy akkor sem lennék ebben sikeres, ha felvennének színész szakra. De, mivel egyszer úgy döntöttem, hogy kipróbálom a színjátszást, részt vettem néhány kurzuson a Wybrzeżak Színházban, Gdanskban, abban a városban, ahol születtem. Ott, időről-időre feltűnt valaki a filmiparból fiatal színészeket keresve különféle kisebb, Észak-Lengyelországban forgatott sorozat-szerepekre. Ez olcsóbb volt számukra, mint mindig Varsóból hozni színészeket. Szóval, rendszeresen szerveztek ilyen válogatásokat és az egyiket egyszer sikerült megnyernem. Egy kisebb alakítás után újabb válogatásokra hívtak, immáron nagyobb és nagyobb sorozat szerepekre. Ennek köszönhetően elkezdtem castingokra járni, Varsóba. Számos év után egyszer csak jött a Csúnyula-válogatása. Habár akkor már német nyelv szakon tanultam a Gdańsk-i egyetemen, egy vizsgát kihagytam azért, hogy elmehessek a Varsóba a Csúnyula castingjára. Szerencsére megnyertem, ennek köszönhetően ma egy magyar újságíróval beszélhetek. Ez volt a karrierem valódi kezdete, ráadásul a Csúnyula volt az első nagy sikerem. Előtte főként kisebb szerepeket játszottam. Egyszer én alakítottam például egy főszereplő lányát egy sorozatban és akkor arra még nagy szerepként tekintettem. Mielőtt megkaptam volna életem első főszerepét lassú, természetes folyamaton mentem keresztül, amit egyáltalán nem bánok, mert rengeteg időm volt tanulni a színjátszást.
( Fotó: party.pl)
2013-ban, a Csúnyula után megjelent egy fotósorozatod a lengyel CKM-ben, amelyet azért csináltál, hogy pénzt gyűjthess egy baba számára, akinek sürgős műtétre volt szüksége. Sikeres volt ez a jótékonysági akció?
Sajnos a baba meghalt, mielőtt a műtétre sok kerülhetett volna. A baba szülei ugyanakkor az összegyűjtött pénzt egy másik lány számára ajánlottak fel, akinek szintén sürgős műtétre volt szüksége. Szerencsére az az operáció sikeres volt.
Kaptál negatív megjegyzéseket Lengyelországban azért, mert levetkőztél egy férfi magazinban?
Nem, valójában ez nem volt olyan rossz. Valószínűleg azért, mert ez egy nagyon visszafogott, nem akt-jellegű sorozat volt a CKM-ben, ezért nem is válthatott ki nagyon indulatokat. Természetesen voltak rosszalló hozzászólások, de leginkább csak az interneten.
Az interneten mindig vannak negatív hozzászólások. Én szinte mindennap kapok, nincs miért aggódni emiatt. Ezt követően is vállaltál fotózást, vagy ez egy ilyen egyszeri alkalom volt?
A lengyel Playboy is hívott engem később és megkérdezték, hogy hajlandó vagyok-e egy picit többet mutatni. Nemet mondtam nekik. Ennek az az oka, nem érzem azt, hogy ez passzolna hozzám. Nagyon stresszes számomra, ha úgy fotóznak, amikor kevés ruha van rajtam. Egyetlen egyszer vállaltam egy olyan jelenetet egy filmben, amikor teljesen meztelen voltam. Annak ellenére, hogy Janusz Morgenstern, a rendező nagyon kedves és készséges volt, mindent megtett, hogy jól érezzem magam, úgy döntöttem, hogy többet nem vállalok ilyet. Egyszerűen furcsán éreztem magam a kamera előtt meztelenül.
Ehhez képest egészen mókás lehetett egyszer egy lengyel tini magazin címlapján lenni. Hogy történt mindez, csak nem megpróbálkoztál a modellkarrierrel is?
Ez így van. Már nagyon régen volt mindez. Talán tizenöt, vagy tizenhat éves lehetettem. Egyszer a barátnőm részt akart venni egy versenyen, amelyen a győztes egy tini magazin, a Lány (Dziewczyna) címlapjára kerülhetett. Ő azt javasolta, menjek vele, hogy kicsit több legyen az önbizalma. Végül úgy alakult, hogy megnyertem. Kezdetben valóban nagyon mókás kalandnak indult, mert életemben először mehettem Varsóba. A fotózás előtt azonban megváltoztatták a stílusomat és levágták a fufrumat. Borzasztóan néztem ki, de éreztem a nyomást, ezért úgy csináltam, mintha minden rendben lenne. Egy perccel azután, hogy kiléptem a stúdió ajtaján elsírtam magam. Ez volt az első benyomásom Varsóról. Az eső esett és a hajam borzasztóan nézett ki.
Ha van valami, ami passzol hozzád, az a tánc.
Nagyon szeretek táncolni, habár nem mondanám, hogy ebben nagyon jó lennék. 2010-ben megnyertem a Táncolj sztárokkal! című műsort. Munkám során általában profi táncra van szükség, mint például a musical-ekben, szóval jónak kell lennem. De az igazság az, hogy ahhoz, hogy jó legyek, mindig profi partnerre van szükségem. Ismered Goldie Hawn, a Senki nem csinálja úgy, ahogy én? című műsorát? Amikor megpróbálok professzionális lenni, valódi táncos nélkül az oldalamon, úgy érzem, olyan vagyok, mint akit ő is alakított. Egy nő számára mindig könnyebb úgy táncolni, ha vezetve van. A tánc, általánosságban nem túl nőies, a férfinél van a vezető szerep.
(Fotó:Mateusz Motyczynski)
Játszol a Jóban-Rosszban (Na dobre i na złe) című lengyel sorozatban, mely az egyik legnépszerűbb televíziós szappanopera Lengyelországban. A sorozatot idehaza is lehet látni a TVP Polonián. Megváltoztatta az életedet ez a lehetőség?
Igen, mert az emberek végre nem csak úgy néztek rám, mint Csúnyulára. Érdekes módón, mielőtt szerepet kaptam volna ebben a sorozatban, életem egyik legnehezebb korszakán mentem keresztül. Mindent elvágtam magam mögött, visszamentem a szülővárosomba befejezni a tanulmányaimat. Annyi minden történt velem, hogy úgy éreztem, meg kell állnom. Annyit kellett dolgoznom, hogy hónapokon keresztül nem láthattam a családom. Bizonyos szempontból nagyszerű volt, de másfelől magányosan és furcsán éreztem magam. Újra csak egy áltagos német nyelvet tanuló diák akartam lenni. Tudtam, hogy ez csak úgy sikerülhet, ha abbahagyok mindent, amit akkor csináltam. Megtettem, visszamentem és lediplomáztam. Ez után a szünet után vissza akartam térni Varsóba, hogy újra színésznő legyek. És ahogy számítottam rá, nem volt egyszerű újrakezdeni. Egy ideig semmilyen munkám nem volt. Később kisebb, színházi vagy szinkron szerepeket kaptam. Majd jött a Jóban-Rosszban 2013-ban. Ez a lehetőség sokat segített nekem leginkább azért, mert teljesen más karaktert alakítok, mint a Csúnyulában. Tudod, néha, egy főszerep után nem könnyű meggyőzni az embereket, hogy képes vagy mást is csinálni. A Jóban-Rosszban nagyon jól jött ki számomra, de már kezdek tovább lépni. Jelenleg más sorozatokban, a Szingli Lány (Singielka) és a Na Wspólnej-ben (a sorozat a magyar Barátok Közt szappanopera licence alapján készül Lengyelországban– a szerk).
Hogy írnád le a Zuza Krakowiakot, azt a szereplőt, akit alakítasz a Jóban-Rosszban című sorozatban?
Ő egy őrült és bátor alkat, aki nem mindig kedves. Amikor a nagymamám először látott a sorozatban azt mondta, hogy kicsit másra számított. Ebben a sorozatban mindenki kedves, de én egy negatív karaktert alakítok, aki elvesz egy férfit egy másik nőtől. Mostanra Zuzia Krakowiak változott egy kicsit. Jó doktor lett belőle, aki még egy kicsit agresszív, de nagyon profi. A nagymamám pedig most már boldog.
A színpadon negatív, vagy pozitív szerepeket szeretsz alakítani?
Nyolc éve dolgozom a Teatr Komediában. Nagyon szeretek rossz lányokat alakítani. Vagy éppen rossz fiúkat, ha úgy hozza a sors, hiszen férfi szerepeket is játszom. Egészen pontosan most olyan szereplőt alakítok, aki lány létére fiúnak tetteti magát. Persze nagyon szeretem a visszajelzéseket hallani, amikor jó karaktert alakítok, de a negatív szereplők megformálásakor nagyobb a mozgástér egy színész számára. Sokkal érdekesebb egy őrült gyilkos szerepén dolgozni, mint egy átlagos szomszéd lányt alakítani. Ez így működik. Most egy musical-ben kaptam szerepet. A karakterem egy igazán kedves lány, akiből később egy szajha lesz. Szeretem a musical-eket. Még akkor is, ha legtöbbjük pehely könnyű, vagy leginkább bugyuta.
A színházi szerepek mellett számos lengyel filmben tűntél már fel. Melyik volt a legnagyobb alakításod?
Azt hiszem a legnagyobb szerepet a 2013-as Swingben kaptam, amelyet Abelard Giza rendezett. Ő az egyik legismertebb stand-up komikus Lengyelországban. Ebben a filmben emellett sokan játszottak olyanok is, akikkel együtt kezdtem a Wybrzeżak Színházban, Gdańsk-ban. Játszott velem a filmben Ewa Błachnio, Szymone Jachimek és Kacper Rucinski is, akik most már mind híres vígjáték színészeknek számítanak Lengyelországban.
Rengeteg oldalad van, ha úgy alakul, akkor műsort vezetsz, emellett számtalan forgatókönyvet írtál már.
A forgatókönyvírást akkor kezdtem, amikor a Csúnyulán dolgoztam. De akkor csak néhány jelenetet írtam, mert nem volt időm folytatni a munkát. Akkoriban baráti viszonyt alakítottam ki a forgatókönyv író csapattal, mely nagyszerű, tehetséges emberekből állt. A fő forgatókönyvíró, Piotr Jasek most a partnerem. De ahogy korábban említettem, voltak idők, amikor nem volt színésznőként munkám. Akkoriban ez a forgatókönyvíró-csapat segített ki. Felajánlották nekem, hogy írjak és azóta velük dolgozom. Számomra ez jóval nehezebb dolog, mint a színjátszás. Emellett nincs különleges tehetségem a forgatókönyvíráshoz. Tudok megfelelő párbeszédeket írni, de mindezek mellé meglehetősen sok munkába kerül felépíteni a szükséges dramaturgiát. De mindig a teszem a tőlem telhetőt. Most a társírója vagyok az Első szerelem (Pierszwa Miłość) és a Szingli lány című sorozatnak.
Látsz esélyt arra, hogy egyszer akár a másik népszerű lengyel szappanopera, az Sz, mint szerelemnek (M jak miłość) legyél egyszer a forgatókönyvírója?
Nem tudom, még nem gondoltam erre, de sohasem lehet tudni. Amit viszont tudok, hogy a színjátszás nem egy biztonságos munka. Színésznőnek lenni vidám jó dolog, emellett néha magas jövedelemmel is jár. De sohasem tudod mikor ér véget. Ki tudja, talán jövőre már nem lesz semmi, amit csinálhatnék. Szóval mindig fel vagyok készülve arra, hogy csináljak valami teljesen mást. Bár az az álmom, hogy életem végéig színésznőként dolgozhassak. Éppen ezért mindig próbálok a lehető legtöbbet kihozni magamból. Ennek érdekében annyit tanulok, amennyit csak tudok. Ez valamennyire biztonsággal tölt el. Az extra képességek is sokat segítenek, így például az éneklés. Először 2008-ban próbálkoztam meg az énekléssel, amikor a Csúnyula producere megkérdezte, mi lenne ha elénekelném a sorozat főcímdalát. Attól az időtől kezdve egyre többször énekeltem vagy a színházban, vagy pedig a szinkronizálás kapcsán. Jelenleg profi énekórákat veszek. Egy hónappal ezelőtt pedig stúdióba vonultam Marcin Świetlicki-vel, hogy felvegyünk két számot az új albumához. Előbb-utóbb én is szeretném elkészíteni a saját lemezemet, de jelenleg még csak három számom van. Ehhez több időre lenne szükségem, amiből most jelenleg nem sok van.
Julia Kamińska másfél évesen
Mikor van időd pihenni? Ha jól sejtem, csak akkor tudsz igazán kikapcsolódni, ha elutazol, például külföldre.
Amikor külföldre megyek, akkor nagyon szereek úgy várost nézni, hogy lássam, miként élnek az emberek azon a helyen. Szeretem az aktív pihenést. De ha most a pihenésre gondolok, akkor az valójában egy olyan szabad hetet jelent, amikor kilapulok egy strandon. Idén ezt egyszer már megtettem, egy ilyen tipikus, teljes ellátásos dolog volt Görögországban. Akkor erre volt szükségem, nem tudom hova fogok utazni legközelebb.
Talán Magyarországra?
Voltam már Magyarországon kétszer, amikor szinkron munkát csináltunk a Dreamworks számára. Érdekes módon ez lengyel szinkron volt. Szeretem a magyar fővárost, mert egy nagyon szép hely. Az épületek varázslatosak! Érdekes volt számomra, hogy kicsit távolabb a városközponttól több, ódon épület elhagyatottnak tűnt. A kajátok abszolút fantasztikus! Szerencsére egyetlen egy rossz étteremmel sem volt dolgom valahányszor Budapesten voltam. Biztos vagyok benne, hogy visszajövök még.
