Ha csak a magyar történelem rejtélyeire gondolunk, mindenki tud a vaddisznók szerepéről Szent Imre herceg és Zrínyi Miklós halála kapcsán vagy ismeri András herceg aversai megfojtásának történetét. Mi az alábbiakban a cseh történelem egyik hasonló epizódjának áldozatával ismertetjük meg olvasóinkat.
Három ország királyi címét birtokolta
III. Vencelt történelmi léptékkel mérve nyugodtan tekinthetnénk mellékszereplőnek, hiszen Magyarországon négy esztendeig (1301-1305), míg hazájában és Lengyelországban csupán egy évig (1305-1306) uralkodott. Személyét ugyanakkor felértékeli és érdekessé teszi, hogy a magyar történetírásban interregnumnak (király nélküli állapot) nevezett korszak egyik megkoronázott uralkodója volt, emellett pedig a cseh Přemysl-ház utolsó királyaként tartjuk számon.
Vencel 1289-ben született az ekkor a térség egyik legerősebb államának számító Csehország fővárosában. Nagyapja, II. Ottokár (1253-1278) az egykori cseh fejedelmi területek mellett Ausztriát és Sziléziát is megszerezte és a német-római császári címre pályázott; míg apja, II. Vencel (1278-1305) Lengyelországban is királlyá koronáztatta magát, majd Magyarországon az Árpád-ház kihalása után lépett fel fia érdekében, aki női ágon tarthatott igényt az ország trónjára.
A cseh és a lengyel trón örököse 12 esztendős volt, mikor apja politikai céljainak eszközévé vált: 1301-ben Székesfehérvárott a Szent Koronával magyar királlyá koronázzák. Ugyanakkor nem cselekvő részese az eseményeknek csupán a magyar tartományurak egy csoportjának király-jelöltje és bábja. Az ifjú cseh uralkodó helyzete pár év alatt tarthatatlanná vált: a jelentős birtokadományok révén se tudta biztosítani hatalmát és a másik aspiráns, Károly Róbert is jelentős anyagi és emberi erőforrásokat mozgósított a magyar korona megszerzéséért.
Apja 1304-ben elégelte meg e szituációt és a Kőszegiekre bízva az országot, Prágába vitte (a Szent Koronával együtt) fiát. 1305-ben elhunyt II. Vencel, így a még mindig csak kamaszkorú Vencel három ország királyaként kezdi meg uralkodását, de a hazai nehézségek – a német-cseh háború – miatt szinte rögtön le is mond magyarországi jogairól és Szent István koronáját is átadja Brünnben (Brno) Otto bajor hercegnek, Károly Róbert új riválisának.
Gyilkosság Olmützben
A kamaszkirály a krónikák elbeszélése alapján nem tekinthető érett, az uralkodásra alkalmas személyiségnek. Valószínűleg a báb szerepkör – édesapja és a magyar oligarchák is eszközként tekintettek rá – és a kudarcok (távozás Magyarországról és előnytelen békekötés a Habsburgokkal) hatására érdektelenné vált számára a politika. A magyarországi kellemetlen élmények miatt még jegyességét is felbontotta Árpádházi Erzsébet hercegnővel.
III. Vencel az uralkodás problémái helyett a nagy lakomákat és az ivást választotta. Fiatal cseh nemesekkel vette körül magát, akiket jelentős birtokadományokban részesített. A dinasztia sorsa sem különösebben érdekelte, csak a főnemesség nyomására volt hajlandó házasságot kötni a lengyel Piast Viola hercegnővel, de a házasság nem eredményezett gyermekáldást.
Az utód nélküli, léha életmódot folytató király egyre inkább teherré válhatott az ország sorsa iránt nem közömbös főurak számára. 1306. augusztus 4-én, a morvaországi Olmützben (Olomouc) tartott lakomán következett be sorszerűnek tekinthető tragédiája. Vencel az árnyékszékre távozott, ahol az ismeretlen tettes leszúrta.
Sem a gyilkos személyére nem derült fény, sem az indítékok nem ismertek. Csak találgatni tud az utókor: a felelőtlen uralkodói viselkedés, az ország kormányzásának elmulasztása és az utódlás kérdésének megoldatlansága vezethetett az ekkor még mindig csupán 16 esztendős király meggyilkolásához. A Přemysl-dinasztia kihalásával mindenestre új fejezet kezdődött Csehország történetében.
Szerző: Törék Csaba
