Több mint tíz ève jàrok ki Csehorszàga, ezèrt ezt a kèrdèst rendkìvül összetettnek gondolom. Persze, meg lehetne vàlaszolni mindezt 2-3 szóval, de az körülbelül olyan lenne, mintha egy tàjképet ugyanennyi színnel próbàlnànk megfesteni.
A csehek szeretik a termèszetet. Egyszer egy cseh fickó megkèrdezte, hogy nàlunk, magyaroknàl vajon sok hegy van-e? Először nem tudtam, hogy heccelni akar-e vagy szimplàn elégtelen volt földrajzból, de aztàn folytatta a mondatot, hogy bizony nàluk rengeteg van. Mindenhol hegy terül el, ameddig csak a szem ellàt Csehországban. Ennek köszönhetően a Budapest-Pràga vasútvonal az egyik legszebb a règióban.
Hegyeik között sok tiszta vizű erdei patak is folyik. A sör utàn az első, amit megtanultam èlvezni Csehorszàgban, az a nyàri sètàlgatàs ezekben a közepes sodràsú, köves, erdei patakokban. A csehek is odavannak èrtük. Nyàron sörözni, beszèlgetni egy-egy patak partjàn a cseh èletèrzès rèsze. Van, ahol már fesztivàlt is szerveznek a patak partokra.
A csehek segítőkèszek. Egyszer a felesègemmel gondoltunk egyet, kimentünk Brünnbe egy hètvègère. Szàllàsnak egy nyàron hotelkènt üzemelő koleszt vàlasztottunk, melyről a TripAdvisor biztosan nem tud. Ahogy az meg van írva, èn màr első nap belàzasodtam ès àgynak estem. Felesègem lement kèrni làzmèrőt a recepcióra, làssuk megmaradok-e, de az alkalmazottnak se a nèmet, se az angol nem ment. Vègül öt perc jelbeszèd utàn kiderült mire van szüksèg. A recepciós, aki szerintem tanàr volt megèrtően kerített egyet.
A csehek akkor is segítenek, ha felhúzzàk magukat. Egyszer gondoltam egyet ès kitalàltam, hogy elmegyek a Beszkidekbe sìelni. Bàr nem volt autóm a sífelszerelèsek szàllítàsàra, gondoltam, hogy lesz annak hely a tàvolsàgi buszon is. Amikor megjelentem a nèhai Student Agency (ma Regiojet) pràgai buszjàratànàl a Nèpligetben, kèt csupasz sílèccel, a buszsofőr úgy felhúzta magàt, hogy az utazàsom is kètsègessè vàlt. Aztàn percek alatt túltette magàt ès egy gumipókkal rögzítette őket a csomagtèrben. Ugyanez a buszsofőr kèsőbb mèg kólàt is adott Magyarorszàgon azoknak a hívatlan, útszèli szèlvèdőmosóknak, akiket mindenki csak elheseget az autópàlya-pihenőkben.
A csehek odaengednek a sörcsaphoz. Közhely, de igaz, hogy szeretnek sört inni. A vàlasztèkban sincs hiàny, de Dèl-Csehorszàgban az erősebb, keserűbb söröket kedvelik. Ezeknek az egyetlen hàtulütője, hogy szomjassà teszik az embert. De semmi baj, ahogy a jó bort, úgy a jó sört sem kell kínàlni. Ha elèg jó ismeretségünk van a csapossal, akkor a self-service is megengedett.
A csehek elveszik ami nekik jár. Egyszer Vaclav Klaus cseh államfőt a chilei elnökkel való találkozása során nagyon felingerelte egy toll. Bár több mint valószínű, hogy ajándékba amúgy is eltehette volna, de Klaus nem tudta kivárni és még a közös sajtótájékoztatón kivette a dobozából és elrakta. A felvételeken jól látszik mennyire a hatása alá került, amikor meglátta, annyira megfeledkezett a fotósokról és az operatőrökről, hogy egy egy jól átgondolt mozdulatsorral egyszerűen eltüntette a tollat zakójában.
Vègère még talàn egy kevèssè ismert dolog: a csehek szeretik egymàst nagy tàrsasàgban, verses köszöntőkkel felköszönteni. Ez legalàbb annyira alap nàluk, mint a szinte mindenhol kapható pàrek&pivo kombó vagyis a virsli&sör kombinàció. A csehekről tehát sokféle élményt, véleményt és emléket őrzünk szívünkben. Nagyon bízunk benne, hogy Bohumil Hrabal, Václáv Havel és Jaroslav Hasek népe sohasem fog beleszürkülni Európa közösségébe, hiszen Csehországot nemcsak a csodás tájak, hanem az annál csodálatosabb csehek miatt is érdemes felkeresni. Ha Csehországban járunk, ne féljünk a helyiekkel megismerkedni, hiszen ők tudjàk mikor fèlig üres, vagy mikor fèlig tele a pohàr!
