A létezés eufóriája című filmjével világszerte ismertté vált rendező, Szabó Réka ezúttal a kiégés témájával foglalkozik. A próbafolyamathoz Boldizsár Ildikó meseterápiás módszere adott inspirációt. A darabban Szabó Réka, Peer Krisztián és Szász Dániel saját meséjüket és saját belső démonaikkal szembeforduló mesehőseiket alkotják meg. A történethez Márkos Albert zeneszerző-csellista teremt érzékeny zenei közeget. A Tünet Együttes Szirtes Attila emlékének ajánlja az előadást.
Volt egy ember, már ha tényleg volt, aki addig-addig facsarta és zsigerelte magát, míg kemény lett, száraz, örömtelen és hajlíthatatlan. Az egész világgal csak hadakozott, ezért aztán páncélt kellett növesztenie. De volt ennek az embernek egy gyermeke, és ez az ember nem akarta, hogy a gyermek észrevegye rajta a változást, így hát szemre ugyanaz maradt, aki előtte volt. De a páncélzata a bőre alatt egyre csak hízott befelé és vastagodott. Végül már az egész ember nem volt más csak egy magától mozduló páncél, amiben a kötelességtudó szív minden dobbanással önmagát repesztette-sebezte. Néha már jobban fájt neki a létezés, mint amennyire az ő halála fájhatna bárkinek is ezen a földön. És akkor ez az ember. Ez a történet nem rólam szól. Nem azért, mert sokan járunk hasonló cipőben, hanem azért, mert ott kezdődik, ahol megszűnik az én.
A próbafolyamat során az alkotók, Szabó Réka, Peer Krisztián és Szász Dániel a Boldizsár Ildikó általa kifejlesztett terápiás módszer segítségével – a mesekutató-meseterapeutával személyesen is konzultálva - járják körbe elakadás-történeteiket, hogy megalkothassák saját meséjüket és mesehőseiket.
„A mesék szimbolikus világában mindenfajta életválság megjelenik – így a kiégés is. Láthatod magad a mese egy pontján - reménytelenül elakadva, megfosztva képességeidtől, külső és belső erőforrásaidtól. Nem akarsz lapozni, mert úgy érzed, saját történeted utolsó oldalánál tartasz, és ezután már csak a fedél csukódik rád. Pedig a mesehős útja folytatódik, és ezzel azt üzeni, hogy nem csak muszáj, de lehetséges is erről a pontról elmozdulni, megküzdhetsz fenevadjaiddal és kihúzhatod magad a veremből. A próbák során régi alkotótársaimmal - a Tünet Együttes egyik alapító tagjával, Szász Dániellel, Peer Krisztián költővel (aki 2006-ban a balatonaligai strandon először mondta ki a társulat jelenlegi nevét) és Márkos Alberttel – újra összetalálkoztunk. Az foglalkoztat, hogy a vallomásosság és az absztrakt színházi forma hogyan hatnak kölcsönösen egymásra” – mondta Szabó Réka rendező. A Nothing Personal támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház.
A Tünet Együttes a kortárs tánc és színházi életben 2002 óta működő független társulat. Előadásaik egyszerre elgondolkodtatóak, drámaiak, gyermekien felszabadultak és felszabadítóak. A társulat nem ismer műfaji határokat, egyenrangú elemként kezeli a szöveget, a mozgást, zenét, vizualitást és a különleges technikai megoldásokat.
