Szórakoztató dráma egy kis mellékhatással

Létrehozás: 12/23/2024 - 16:22

Szerző: Aranyi Péter

Elgondolkodtató, szórakoztató és drámai a Centrál Színház legújabb színdarabja, a Mellékhatás.

December 6-án mutatták be a brit Lucy Prebble írónő színdarabját, a Mellékhatást. A Melano Magazin - a nyilvános főpróbával együtt számítva - a negyedik, december 19-i előadást tekintette meg, így színikritikánk közel áll a bemutató közeli állapotokhoz. A darab rendezője Horgas Ádám, aki 2015-ben megkapta a Thália Humorfesztivál legjobb nagyszínpadi előadás díját.

Nagyobb perspektíva
A Mellékhatás bár nem szűkölködik a poénokban, ennek ellenére egyáltalán nem nevezhető komédiának. Nagyon is életszerű és ezáltal pedig keserédes. Tökéletesen rávilágít az ember tökéletlenségére, sebehetőségére és élni akarására. Társadalmi és szociális szempontból is aktuális témát boncolgat: vajon segíthetnek-e az antidepresszánsok leküzdeni a depressziót? Avagy, gyógyíthatók-e a lelki problémák pusztán gyógyszerek segítségével?

Ez a filozófiai szál a Botos Éva által alakított Dr. Loma James és Mertz Tibor által megformált Toby közötti párbeszédekben időről-időre visszatér. „Amikor depressziós az ember, akkor reálisan látja az őt körülvevő világot, nem úgy, mint az egészségesek, akik tele vannak illúziókkal” – veti oda egy jelenetben Dr. Loma Toby-nak, aki egyszer azzal próbálja megvédeni a gyógyszerkísérletét, hogy „lehet, hogy az antidepresszánsok nem segítenek hosszútávon, de nagy segítséget jelentenek azok számára, akik éppen ugrani készülnek”. Sőt, egyszer tovább is megy, hiszen felébred benne egy nagyobb felfedezés iránti vágy. Olyané, mint mondjuk a merevedési zavarra kifejlesztett viagraé, amelyet egy véletlen felfedezés keltett életre egy gyógyszerkísérlet során. Toby eljátszik a gondolattal, hogy mi van akkor, ha sikerült megtalálniuk a „szerelem gyógyszerét”?

Szerelem a szabályok felett
A klinika vezetője és a kísérletért felelős pszichiáter kompromisszumot nem ismerő módon viszi véghez a projektet, amelyet egy nagyobb csoporton végeznek. Közülük mi, nézők Connie-t és Tristan-t ismerhetjük meg, akik egyidőben jelentkeznek a gyógyszerkísérletre. A Gáspárfalvi Dorka és Fehér Tibor által játszott karakterek még nem tudják mire vállalkoznak akkor, amikor leadják a mintájukat. A laborvizsgálatok teljesítése azonban jó alkalmat teremt az ismerkedésre. A facér Tristan és a kissé naiv értelmiségi lány, Connie között lángra kap a szerelem szikrája, ami arra készteti őket, hogy idővel áthágják az előírásokat.

És eljön a pillanat, amikor elhangzik az egyik legfontosabb kérdés: vajon ki kapja a placebót? Teljesen jogos kérdés, mert Gáspárfalvi Dorka és Fehér Tibor között zavarba ejtően jól működik a kémia. Az első közöttük elcsattanó csók nem afféle „felfedezés” vagy „kóstolgatás”, sokkal inkább két személyautó frontális karambolja. A placebo kérdésköre viszont konfliktusokat szül, hiszen felmerül a gyanú, hogy mindez csak szemfényvesztés, illúzió.

Küzdelem a fájdalommal
Bár a darab másfél órás, bő egy óra múlva már tökéletesen kirajzolódik mindanégy szereplő szerelmi tragédiája. A gyógyszerkísérlet kicsúszik a két szakember kezei közül és az események nem várt fordulatot vesznek. Vajon túl tudja-e élni mindezt Connie és Tristan kapcsolata? Vajon meg tud-e küzdeni Dr. Loma James a saját démonjaival?

A válasz a darab végén lesz és így beteljesül az az utazás, amire a Mellékhatást játszó nagyszerű és brilláns művészek viszik a nézőket. A Mellékhatás bár megnevetteti, szórakoztatja és csodálatba ejti a nézőt, végső soron gondolkodásra készíteni a szürkeállományunkat. Lucy Prebble mesterien adja be azt a pirulát, ami miatt még napokkal később is újra és újra felidézi magában a darab képeit a néző. Vajon, hogyan folytatják életüket szereplők? Vajon, mi lett volna ha...? Ez a darab „mellékhatása” a nézőkre nézve.

Interakcióval megspékelve
Mivel a kortárs darabról van szó, így a Mellékhatás nyelvezete szókimodó és szabados. A díszlet kifejezetten modern, remekül adja vissza az orvosi rendelők ridegségét. A jelenetek neveinek megjelenítése egy síkképcsöves tévén azonban már kissé zavaró. Talán „túlszerkesztetté” teszi az amúgy remek dramaturgiát. Igaz, a képernyő remek alkalmat teremt Mertz Tibornak arra, hogy kissé interaktívvá varázsolja a darabot. A művész nem kertel, és felteszi a kérdést: „jól érzik magukat?”.

A Mellékhatás tökéletes kikapcsolódás estére. Négy nagyszerű alakítást láthatunk: Botos Éva rendkívül jól jeleníti meg a szigorú, de közben emberséges orvost, Mertz Tibor pedig remekül brillírozik a konferenciákon prédákat gyűjtő gyógyszer-kísérlet vezető szerepében. Fehér Tibor viszont a sármos hódító szerepében alakít maradandót. Gáspárfalvi Dorka figyelemre méltó képességekről tesz tanúbizonyságot. Mimikáján, gesztusain, hanghordozásában visszaköszön Connie jellemfejlődésének minden egyes apró állomása. Személyében mintha a fiatal Meryl Streep elevenedne meg. Mosolya lélekmelegítő, tekintete bizsergetően titokzatos, kisugárzásából pedig árad a nyugodt, magabiztos energia.

A Mellékhatást vastaps fogadta. A közönség legalább hétszer tapsolta vissza a szereplőket. A színházi folyosókon kivétel nélkül csak dicsérő szavakat lehetett hallani. Innen nézve nem csoda, hogy a soron következő előadások már 90%-os foglaltságnál járnak, sőt két januári időpontra már el is fogytak a jegyek. Így mindenkinek azt tanácsoljuk, hogy aki szeretné megtekinteni, az már most váltsa meg a jegyét!

Soron követező előadások: