Harcsa Veronika: Alternatívnak lenni tök jó dolog

Létrehozás: 12/14/2015 - 21:11
Nyomtatóbarát változatSend by emailPDF version
Harcsa Veronikát a Melano Közép-Európa Kulturális Magazin egy tejeskávé mellett kérdezte új lemezeiről, illetve idei fellépéseiről. A rendkívül aktív énekesnő alighogy befejezi egyik albumát, már kezdi is a következőt.

Veronikának immáron nemcsak a dzsessz, hanem az elektronikus zene rajongóit is ki kell szolgálni. Nemcsak itthon, hanem Japánban és Európában. A kellemes orgánumú hölgy számára a legkedvesebb közönség Közép-Európából a magyar mellett a szlovák, és egyáltalán nem zavarja, ha „alternek” nevezik a zenéjét, az viszont már kevésbé szereti, ha dívának nevezik.

Hogy érzed magad?
Nagyon izgatott vagyok, mert nemrég volt a Quartetem negyedik lemezének a felvétele. Ez egy nagyon izgalmas időszak vége, mert minden idegszálammal az új lemezre feszültem, gyakorlatilag nem is nagyon tudtam mással foglalkozni. Reggel a felvételek kezdetére értem a stúdióba, és én voltam az utolsó, aki eljött a hangmérnökkel. Otthon már semmire sem voltam képes, csak bedőlni az ágyba.

Költők verseit felénekelni számodra újdonság lehet…
Igen, ez számomra újdonság, és egyáltalán nem volt könnyű. Ez az első lemezem, ami magyarul szól, ráadásul nem a saját szövegeim lesznek rajta, hanem XX. századi magyar költők versei. A költők ismertek, a választott versek kevésbé. Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Babits Mihály, József Attila, Karinthy Frigyes, Kassák Lajos, Weöres Sándor és Nemes Nagy Ágnes művei közül válogattam. A címadó dal Tóth Árpád Lámpafény című költeménye lett. Korábban egyébként nem voltam nagy versolvasó.  Persze a gimnáziumban mindenki tanulja őket, és nekem is jó barátaim voltak a versek, de nem fordult elő olyan, hogy egy kötetet az elejétől a végéig elolvastam volna. Ez egy egészen más szintje az ismerkedésnek a költőkkel, illetve a versekkel. Sokkal összetettebb képem lett az alkotókról és magukról a versekről is, vagy egyáltalán a verselésről.

Tehát a negyedik lemez lesz az első magyar nyelvű…
Mindenképpen szerettem volna most magyarul énekelni. Bár nagyon szeretek angolul énekelni, és most, hogy elkészítettem egy lemezt magyarul, azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal könnyebbnek érzem az angol nyelvet, mert hajlíthatóbb, formálhatóbb, és mert valahogy sok dalnak egyszerűen jobban áll. Úgy érzem, hogy az angol több mindent megenged, illetve angolul a fülünk jobban elfogadja a bárgyú megfogalmazást, tehát az egyszerűség nem feltétlen hangzik blődül, míg magyarul sokszor igen.

Ez is dzsessz?
Nyilván a legtöbben ezt is dzsessz lemeznek fogják tartani, de én igazából a korábbi albumaimat sem hívnám kifejezetten dzsessz lemeznek. A Quartetemnek a legelső, bemutatkozó albumán még dzsessz sztenderdeket énekeltem, de a második album óta a saját dalaimat játsszuk, amelyen sokféle zenei hatás érződik. Ez a verslemez kicsit experimentális irányba ment el, a határokat próbáltuk minél inkább feszegetni. Persze aki az előző lemezeinket ismeri, az azokhoz közel álló hangzásvilággal is fog találkozni.

( Fotó: bevezetem.hu)

Mikor jön ki ez a lemez?
Japánban április végén, Magyarországon pedig május elején. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár az egész lemez magyarul szól, japán kiadóm mégis úgy döntött, hogy megjelenteti a szigetországban. Kevés esélyt láttam erre, de azért küldtem nekik egy demót. Ráharaptak, és csak annyit mondtak, „igen, ez kicsit kísérletezőbb lett”. Meglátjuk, hogy milyen sikere lesz az új albumnak. Én nagyon szeretem a felvett anyagot, de a közönség reakciója mindig kiszámíthatatlan.

Sok fellépésetek idén lesz a Quartettel? Gondolom mindenképpen aktuális lenne akkor egy lemezbemutató.
Reméljük, hogy sokat koncertezünk majd. A lemezbemutató koncert május 12-én lesz a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. Lassan már félház körül jár a jegyeladás, érdemes sietni, ha valaki ott szeretne lenni. Vendégünk óriási örömünkre Kulka János lesz. Azt az estét úgy szeretném kialakítani, hogy ne egy szokványos koncertbe csöppenjen a közönség, hanem legyen egyfajta színházi meghittség, amit elsősorban a versek teremtenek majd meg.

Említetted, hogy nem vállalsz már háttérzenés fellépést, mi miatt döntöttél így?
Idestova három éve hoztam meg ezt a döntést. A dzsessz zenekarokat gyakran hívják fellépni zártkörű rendezvényekre, többé vagy kevésbé háttérzenének. Közben az emberek italozgatnak és beszélgetnek. A karrierem elején én is vállaltam ilyesmit, egyrészt, mert nem volt más, még nem ismertek az emberek, másrészt azért, mert ez jó lehetőség volt arra, hogy élőben gyakoroljak. Amikor előtérbe kerültek a saját dalaim, illetve a koncertszerű fellépés, akkor határoztam el, hogy meghúzok egy határt. A háttérzenélés nem lenézendő, csak egyszerűen másról szól, mint amit a mi zenekarunk csinál. Egy koncertünkben több energia van, sem hogy csak kellemes háttérzene legyen. Szerencsére ez ma már fel sem merül.

Hogy az ilyen jellegű fellépéseket elfelejthesd örökre, ahhoz talán kellett az is, hogy „ismertté” válj, lényegében az MR2 „Too early” című Harcsa Veronika Quartet slágerével.
Az MR2 nagyon sokat dobott az ismertségünkön, ez kétségtelen. 2008 első hónapjaiban volt listavezető a „Too Early” című számunk. Azt azért hozzá kell tennem, hogy utána a „Red Baggage” című albumunkról egyetlen dalt sem játszott a Petőfi. Vagyis nagyon fontos időszak volt a három évvel ezelőtti, de ami azóta történt, az másról is szól, mint a Petőfi rádióról. Hogy erről a verslemezről bármi szóba fog-e jönni, hogy finoman szóljak, nem vagyok biztos benne. A „Red Baggage” című albumunkon több olyan szám volt, ami viszonylag rádióbarát volt, mégsem került be. Sok minden függvénye ez, minden rádióadó esetében.

Talán a „Too early” népszerűségét követően elénekelt, szintén közkedvelt feldolgozások is hozzájárultak ahhoz, hogy országszerte ismert énekesnővé válj. Gondolok itt a PASO-val, illetőleg a HVQ-val eljátszott és elénekelt „Cicadalra”, vagy az „Örökké tart” című Tankcsapda szerzeményre. A feldolgozásokat valóban szívesen veszi a közönség, és nekem is élményt jelentenek. A Quartet-emmel és a Bin-Jippel elsősorban saját dalokat játszunk. Ezt egészíti ki Gyémánt Bálint gitárossal alkotott duósorozatunk, amely nem önálló zenekar, sokkal inkább kötetlen klubestek sora. Ezeken sok feldolgozás előkerül, akár olyan kedvenceinktől, mint a Nirvana, vagy a Beatles. Vannak olyan emberek, akik figyelik, hogy kik az új előadók, hozzájuk biztos, hogy saját műsorom révén is el tudok jutni. Aki viszont nem követi az új zenéket, csak épp szeret rádiót hallgatni, azt biztos könnyebb egy feldolgozással megfogni. Számomra a cél ezekkel a dalokkal a zenei kaland, és nem a népszerűségnövelés. Ugyanez igaz a vendégszereplésekre is. Fontos számomra, hogy változatos zenei környezetben mozogjak, és ehhez sokat hozzátesznek a más műfajokban való alkalmi elmerülések. Ilyen, amikor a PASO-val skát énekelek, vagy ilyen volt Márkos Alberttel az Utolsó Idők című film elvont és erősen pszichedelikus zenéjén dolgozni.

Vannak, akik épp ezek miatt, vagy ezekkel a kilépőkkel együtt véve már dívaként emlegetnek…
Nem tudom, én valahogy nem vagyok barátságban ezzel a díva szóval. Az emberek szeretnek sztereotipizálni, a dzsessz énekesnőket a dívasághoz kapcsolják, de én nem tartom magam annak. Elég, ha azt mondják, hogy énekesnő, még azt sem kell mondani, hogy dzsessz!

Ha több éve valaki azt mondta volna, hogy a Harcsa Veronika Quartet alter zene, akkor azt mennyire érezted volna sértésnek, vagy esetleg jogosnak?
Ezt ritkán mondják, de szerintem ez jó. Örülnék neki, ha többen mondanák ezt, hiszen alternatívnak lenni tök jó dolog. A mai világban olyan sok infó van, hogy valamiben alternatívnak, szokatlannak kell lenned, hogy átmenjen, amit közvetíteni akarsz.

A lassan egy éves Bin-Jip megalapításával az elektro-pop zenébe vágtál bele. Mi adta meg a lökést, hogy a dzsessz-popból belépj egy eddig számodra kevésbé ismert világba?
Mindig is szerettem volna kipróbálni magam elektronikus zenei környezetben. Nem feltétlenül tánczenékre gondolok, hanem olyan kedvenceim által képviselt zenékre, mint a Portishead, Björk, vagy a Massive Attack. A Quartet-tel ezeket az ambícióimat nem élhetem ki, hiszen velük akusztikus zenei környezetben szólalunk meg. A Bin-Jip zenekarban pont ehhez a kísérleti elektronikus irányhoz találtam játszótársakat Andrew J, Kaltenecker Zsolt és Gyémánt Bálint személyében.

Mik történnek idén a Bin-Jip háza táján? Várhatunk a jövőben még olyan lendületes számokat, mint mondjuk az 8Days?
Most fogunk nekilátni a második lemeznek, amint a Quaretettel befejezzük a negyedik lemez munkálatait. A bemutatkozó Bin-Jip lemezt, az Entert úgy jellemezném, hogy furcsán szép lett, szürreális, kísérletező, komolyabb a hangzásvilága. A második lemez szerintem keményebb, lüktetőbb lesz, szóval lehet, hogy több lesz rajta az 8Days-hez hasonlóan lendületes dal.

És ha jól tudom, akkor már az első anyag is úgy készült, hogy Nyugat-Európában is labdába tudjatok rúgni.
Iszonyú nehéz külföldön labdába rúgni, azzal együtt is, hogy több külföldi produkcióban veszek részt. Múlt héten épp Nicola Conte, világszerte ismert olasz producer új albumára énekeltem fel két dalt. Számos ragos európai fesztiválon voltam fellépő, ahol volt alkalmam megismerkedni a Nyugat-Európai zenei élet sok fontos képviselőjével. Azt gondolhatná az ember, hogy így könnyű egy zenekar külföldi ismertségét beindítani, de nem az. A külföldi érvényesülés ott kezdődik, hogy a zenekart szerződteti egy külföldi kiadó, hiszen ha a lemez nincs ott a kinti boltokban, akkor nincs miről beszélni. Mindenki kockázatkerülő most, egyrészt a válság miatt, másrészt mert a lemezpiac amúgy is hanyatlóban van most már jó néhány éve. Márpedig egy nyugati kiadónak közép-kelet-európai országból érkező zenekarral foglalkozni kockázatot jelent, a távolság, a nyelvi korlátok és sok egyéb ok miatt. Egyszóval nem megy ez egyik napról a másikra, de optimisták vagyunk, bízunk a zenénkben.

 

Köszönhető a lemezpiac átalakulása az internetes letöltéseknek is?
Persze, teljesen átalakult a lemez-, és a zenepiac az internet miatt az elmúlt időszakban. Én egyébként ezt nem tartom drámának, nekem már ez a természetes, mikor én előadó lettem, akkor már ez így volt, hogy mindenki mindent letöltött.  Ezzel nem kell szembe menni. Nyilvánvaló, hogy ennek vannak következményei, például, míg korábban a zenekarok elsősorban a lemezkiadásból éltek, és a koncertezés volt a plusz, mára ez teljesen megfordult. A zenész a koncertezésből keres, és ha szerencséje van, akkor ki tudja hozni pluszra a lemezkiadást, és nem marad benne a pénze. Ezt tudomásul kell venni, ez így van.  A lemezkiadás ugyanakkor fontos, mert kell, hogy legyen valami termék, amit az ember mutogatni tud.

Ugyan már meglehetősen sok országban adtál koncertet, vagy turnézni, mégis érdekelne, hogy a mik a tapasztalataid a közép-európai fellépéseidről?
Itt, Közép-Európában számomra a magyar mellett a legkedvesebb közönség a szlovák. És nem csak a magyar-szlovákra gondolok, hanem a szlovák-szlovákra. Felléptem már Selmecbányán, Kassán, Ipolyságban, Pozsonyban, vagy a Pohoda fesztiválon, és mondhatom, hogy olyan heves reakciókat, olyan őszinte odaadást még nagyon kevés helyen érzékeltem, mint Szlovákiában.

Most, hogy a Péterfy Bori elment szülni, hogy érzed, van-e esélyed a helyére kerülni?
Értem a kérdést, de teljesen más jellegű előadó a Bori. Egyébként nagyon jóban vagyunk, és nagyon örültem, hogy édesanyja lesz, mert tudom, hogy már régóta szeretett volna egy kisbabát. Ő teljesen más közönséghez szól, mint én. Az ő koncertjeire leginkább bulizni járnak az emberek, az enyémet pedig inkább csendben hallgatják. Így aki szeret végigugrálni egy koncertet, annak az én koncertjeimen hiányérzete lesz.

Azt hiszem - ha már szóba kerül -, meg kell kérdeznem, Nálad mikor jön el a gyermekszülés?
Most annyira beszippant a zene, hogy ezt még nem érzem aktuálisnak. Szerencsére van még időm, hogy változzon a helyzet.

A szerzőről

Aranyi Péter

További cikkeink