A pénztáros persze méla undorral nézte végig, ahogy felállítom a szalagon az alumíniumdobozokat, melyek olyan katonásan sorakoztak, akárcsak a Húsvét-szigeteken magasló szobrok. Szelíd mosolyom volt a magyarázat: szép élet, avagy „heky zivot”, ahogy a csehek mondják.
Persze, ki fog egy megvető nézésre gondolni, amikor hazatér külföldről, és nem tud másról sem beszélni a barátainak, mint az élményekről, a cseh és magyar emberek hasonlóságáról, illetve különbözőségéről. Ez az, ami kicsit másmilyenné alakítja a két országot, és a kis apró különbségek azok, amelyek egy kicsit élhetőbbé teszik szememben Csehországot.
A korona-forint váltója 10 forint körül mozog, nem kell tehát nehéz fejszámolásokat végezni ahhoz, hogy az ember észrevegye, mennyi mindent tud venni 1000 Forintból egy vásárlás során. Ez a bűvös határ, amire azt mondhatjuk, erős próbája egy országnak, hiszen ha ebbe belefér egy liter tej, egy kiló kenyér, 15 dkg felvágott, egy sör, és 10 g vaj, akkor gyakorlatilag ideálisak a körülmények. Nos, Csehországban ennél több is ki jön ebből az összegből. Az itt felsoroltakhoz hozzá adtam még egy doboz müzlit is, igaz így ki csúsztam, de adtam az egészségemnek is.
Ha itt kellene élnem, vidáman meg lennék az átlag fizetésemből, és még jutna arra a pluszra is, amit az emberek gyakran megtakarításnak, sokszor pedig apró szükségleteknek hívnak, mint mozi, színház, vagy éppen könyv. Az életszínvonal magasabb, a fizetések jobbak, mint idehaza, pedig ha igazak a pletykák, akkor most éppen megszorítás van arra. Költözni kéne, de tényleg. Nem tart itthon semmi racionális indok a hazaszereteten kívül.
