Az út elég hosszú volt, de szerencsére sok pihenő volt és az utastársak is nagyon kellemes beszélgetőpartnernek bizonyultak, így hamar eltelt az idő. Éppen átléptük a cseh határt amikor is az ottani rendőrök finoman leterelték a buszt a legközelebbi benzinkúthoz. Kissé idegesek lettünk, nem tudtuk mi lehet a gond. Kiderült, hogy kb. 2 km-t tettünk meg úgy, hogy még nem volt aktiválva a kötelező matrica a buszon, így megbüntették a sofőrt. A cseh rendőröktől vett érzékeny búcsú után folytattuk utunkat Prága felé. Délután 2 körül érkeztünk meg uticélunkhoz.
A legtöbb holminkat a buszon hagytuk, ami később visszajött értünk és elvitt a szálláshelyünkre, de előbb mi még várost nézni mentünk (volna) ha az ottani magyar anyanyelvű idegenvezetőre nem kellett volna kb 45 percet várni. De végül megérkezett a hölgy és igazán tartalmas városnézésben volt részünk, csak a tempó volt kissé gyors, páran le is maradtak.
Sétáltunk a Károly hídon, megnéztük az órajátékot, láttunk őrségváltást, felkerestük a "zenélő" szökőkutat...hamar eltelt az idő. A vacsora fakultatív volt, mindenki ott ehetett ahol akart/tudott. A gond csak az volt,hogy az idegenvezető hölgy valami olyan városrészbe kalauzolt el minket, ahol vagy egyszerűen nem volt étterem,vagy horror árakon lehetett volna jól lakni, így legtöbbünk lejárta a lábát, hogy ehessen egy jót. Nos,én és a párom feltaláltuk magunkat, mivel már veszettül éhesek voltunk, felcsillant a szemünk mikor megláttunk egy hot-dogost. Szóval a Prágai vacsoránk végül hot-dog volt, de mi ezt egyáltalán nem bántuk.
Este 8-kor volt a találkozó a megbeszélt helyen ahonnan mentünk a buszhoz, ami a szállásunkhoz szállít minket. kb félúton lehettünk a buszhoz, amikor feltűnt, hogy 2 ember hiányzik. Egy fiatal pár. Nos,megkezdődött a kutatás utánuk. Vissza a kiinduló helyre,de nem voltak ott. Mivel mindenki fáradt volt, így végül felszálltunk a buszra, gondoltuk majd onnan felhívjuk őket telefonon, csakhogy ők az utolsó utáni pillanatban foglalták le az utazást és nem volt regisztrációkor megadott telefonszám.
Nem lévén más ötletünk, végül elindultunk a szálláshelyre, de természetesen mindenki nagyon aggódott a párocska miatt. A szállásunk körül kb 4-5 kört tehettünk, mire a sofőr végül megtalálta a hotelt és kik álltak a bejáratnál? Hát az "elveszett" pár! Hamarabb oda találtak mint mi! A napi izgalmak után mindenki örömmel vette birtokba a szobákat, jól esett a pihenés. Másnap bőséges reggelivel kezdtük a napot, kijelentkeztünk, felpakoltunk a buszra, majd volt megint pár óránk szabadprogramra a hazaindulás előtt-és ezúttal nem veszett el senki sem :) Nagyon nagyon jól éreztük magunkat,ez a kis izgalom pedig csak még emlékezetesebbé tette az amúgy is felejthetetlen ezertornyú Prágát!
Szerző: Sipos Mirjam
