Egy város, mely bár a lengyelek második legfontosabb kulturális központja volt, ma mégis Ukrajnához tartozik és lakosainak 80 százaléka ukrán. Egy város, ahová volt szerencsém eljutni és láthattam magyar történelmi emlékeit.
A történelem igazságtalansága, hogy a lengyeleknek útlevélre van szüksége, hogy felkereshessék Lemberget és az egykoron Magyarország részeként számon tartott Kárpátaljáról érkező magyar turista nagyon is együtt tud érezni „évszázados barátjával”, amikor ő szomorúan tekint a lengyel múlt emlékeire. Az autóval vagy busszal érkező látogató először nehezen hiszi el, hogy ez a közép-kelet európai térség egyik legszebb városa, ugyanis az állandó útépítések miatt a külváros nem nyújt impozáns látványt. De hamar túlteszi magát az ember a több mint fél órás parkoló keresésen, amikor megpillantja a Piac teret (Ploscsa Rinok) és a körülötte elterülő utcákat, melyeknek reneszánsz és barokk stílusú épületei alkotják az Óvárost, valamint a monarchia korabeli városrészt, a Proszpekt Szvobodit.
Szent János templom falán látható Konstancia hercegnő emléktábla
A magyar történelem emlékeinek felkutatását az 1998-ban a Világörökség részének nyilvánított Óváros északi részének szomszédságában található neoromán stílusban átépített Keresztelő Szent János-templomnál érdemes kezdeni, melynek falán egy 2003-ban felavatott relief az Árpád-házi Konstancia hercegnőnek állít emléket, aki a város névadójának, Lev hercegnek volt a felesége. A templomot IV. Béla lányának építették 1260-ban, ő azonban később a domonkosoknak adományozta. A hagyomány szerint Konstanciát itt helyezték örök nyugalomra.
Boim-kápolna
A Piac tér és környékének épületei a 16-18. század reneszánsz és barokk stílusjegyeit vonultatják fel, az ide települő itáliai, örmény és zsidó kereskedők lakóházaiban, illetve görög és latin szertartású katolikus templomokban gyönyörködhettünk. Az egyik ilyen templom, a lengyel katolikusok nyomát őrző Székesegyház (melyet a lengyelek Katedrának, az ukránok lengyel templomnak neveznek) közelében, a tőle jobbra eső téren csodálható meg a város legszebb késő reneszánsz épülete, a Boim-kápolna, mely nevét az erdélyi posztókereskedőről, Boim Györgyről kapta. A kápolna jobb oldali falán látható epitáfium (síremlék) az erdélyi kereskedőt és feleségét, Hedvig lengyel grófnőtábrázolja, amint a kis Jézust a karjaiban tartó Máriához imádkoznak. A 17. század elején emelt temetkezési kápolna faragott domborműveit egy krakkói művész készítette.
A gyönyörű Óvárost elhagyva, de még mindig a belvárosban maradva, az osztrák uralom alá került történeti Galícia legszebb épületeit felvonultató Proszpekt Szvobodiba sétálhatunk át. E városrész az Operaháztól (mely a megtévesztésig hasonlít bécsi és budapesti „rokonára”) húzódik a lengyel költő, Adam Mickiewicz szobráig. A paloták és a lakóépületek a Monarchia hangulatát árasztják, ami nem a véletlen műve: a dualista birodalom központjai (Lemberg mellett Bécs, Budapest, Prága és Krakkó) az építészet és a városrendezés területén hatottak egymásra. A barokk és neoreneszánsz stílus mellett itt a klasszicizmus is megjelenik, melyre a legszebb példa az impozáns Potoczky-palota, mely az európai és a lengyel festészet kitűnő alkotásait őrzi.
Bólyai - emléktábla
A gazdag arisztokrata család rezidenciájával szemben – Lemberg hangulatos parkján átballagva – található az Egyetem épülete, mely egyszerre fontos a lengyel és a magyar városnézők számára. Az 1881-re felépült neoreneszánsz palota volt a lengyel tartományi törvényhozás, a Szejm épülete, 1920-ban – az impériumváltás után – költözött ide az egyetem. A magyar vonatkozás az épület bal oldali sarkán látható: Bolyai János, az egyik legnagyobb magyar matematikus emléktáblája. Bolyai a császári hadsereg katonájaként töltött el két évet Lembergben. E sorok íróját érte az a megtiszteltetés, hogy a magyar látogató csoport nevében megkoszorúzhassa az emléktáblát. Persze egy egész nap kevés az Oroszlánok Városának feltérképezésére és bejárására, de ha sűrítve is, egy szeletnyi lengyel és magyar történelmet így is átélhettem!
Szerző: Törék Csaba
