Tésztája kicsit kemény, sötétbarnás színű, általában szív alakú és valamilyen töltelék buggyan elő a belsejéből. A pierniket búza- vagy réteslisztből, tejből, tojásból, karamellizált cukorból és mézből gyúrják. Adalékanyagként fahéjat, gyömbért, szegfűszeget, kardamomot, szerecsendiót, ánizst, leandert is felhasználnak készítésekor. Lengyelországban általában kisebb darabokban, vagy egy nagy egész rúdként kerül a boltokba. A kisebb sütiket étcsokival borítják be, melyek belsejében gyümölcsös, diós vagy marcipános töltelék található.
A piernik a Hanza-kereskedővárosok közkedvelt édessége volt, így Németországban, Hollandiában, Oroszországban és még a skandináv államokban is előszeretettel fogyasztották. Ez a fűszeres édesség a XVIII. században vált közkedveltté Lengyelországban, amikor is a magasabb társadalmi osztályok szimbóluma lett. A piernik luxuscikké válása elsősorban magas árának volt köszönhető és bár elsősorban desszerként tartják számon, a töltött piernik része a hagyományos halotti tori ebédnek is. Hazánkban is fogyaszthatunk pierniket, bár itthon nem ezen a néven kerül forgalomba, íze, jellege hasonló a mézespuszedlihez, éppen ezért ezzel szokták összetéveszteni.
