Kemény nap volt, este kötelező programként egy hegedű-koncert (amit persze a fáradtság ellenére nagyon élveztünk, a komolyzene és Velence nyerő páros), azután az egész társaság együtt sétált vissza a hotelig, a víz-illatú, kék egű, hömpölygő, nyári éjszakában. Velence több száz hídja közül az egyiken mentünk át éppen, a lábamat hasogatta a tűsarkú és egy kis hűvös szellő kapott a ruhánkba. Ekkor az olasz kolléganők egyszerre nyúltak a táskájukba, színes, puha kendőket kaptak elő, de mintha vezényszóra tették volna, és a vállukra vetették. Varázslatosan elegáns látvány volt, olyan nagyvilági. Soha nem felejtem el.
A kendők, stólák, ponchók, és úgy általában a látványos kiegészítők hatalmát azóta én is nagyra becsülöm. Az alap ruhatáram régóta viszonylag kevés, de nagyon minőségi, időtálló és strapabíró, kötelező darabokból áll, amelyeket viszont sokféle érdekes, egyedi és színes sállal, övvel, neszeszerrel, ékszerrel, és természetesen cipővel, csizmával dobok fel. A férjem is ugyanezt teszi, bár nála az ok prózaibb: utál vásárolni, ezért többnyire rám bízza, és kiegészítőkből is megragadt a nyakkendő-öv-cipő lehetőségeinél. Jó, egyszer kapott tőlem egy klassz, kék nadrágtartót is, de azt csak különleges alkalmakra veszi fel. Abban viszont viszonylag egységes az álláspontunk, hogy a változatos öltözködés a kicsit hűvösebb, szeszélyesebb, őszi napokon ad a legtöbb teret a kreativitásnak.
Variálni is csak stílusosan, szépen
A kiegészítőknek két alapszabálya van: tudni kell velük bánni, és néha be kell vállalni a merészséget. Amikor két éve, egy napos bécsi kiruccanáson, egy utcai árustól vettem egy pinkből a halvány rózsaszínbe játszó, selyemfényú stólát, és viccesen a piros, magas nyakú garbóm fölé kanyarítottam, magam is meglepődtem, milyen elképesztően jól mutat ez a három, egymást “ütő” színárnyalat, ha merem összepárosítani. Azóta hordom is ezt a kombinációt, többnyire halvány rózsaszín cipővel és táskával, és nincs olyan alkalom, hogy valaki meg ne jegyezné, milyen jól mutat ez így együtt. Sőt, egyszer még azt is megkaptam,hogy “topmodelles” vagyok (jó, ezt mondjuk a lányomtól, aki rögtön ezután zsebpénzt kért, úgyhogy nem dőltem be neki, de azért jólesett). A színek kiválasztásánál tehát nyugodtan legyünk bátrak, de figyelembe vehetjük azt aktuális trendeket is. Az idei év “hivatalos” színe (a Pantone Intézet szerint) a nyugodt középkék, amely olyan, mint egy alpesi tó vize, de nagyon divatosak az agyag színek, a fahéj, a sáfrány, a korall árnyalatai és a lime-zöld is. A mintázatoknál a csíkos és a pöttyös örök klasszikusnak számít, de ismét hódít a retró, vagyis a 60-as, 70-es évek stílusát, nagy, szögletes mintáit, szokatlan színpárosításait visszaidéző darabok.
A kevesebb több
Fontos szabály az is, hogy a kiegészítő is akkor érvényesül igazán, ha nem “nyomja agyon” az öltözéket, vagyis nincs belőle túl sok. Nem kell magunkra aggatni mindent. A férfiaknál néha elég egy telitalálat nyakkendő, vagy egy egyedi bőröv, a nőknek is érdemes három darabban maximálni a “díszítő elemeket”. Egy kendő, egy jó táska/neszeszer, és a hozzá illő lábbeli tökéletesen elég a teljes harmóniához. Ha egy látványos, bohókás vagy egyedi mintázatú poncsót dobunk magunkra, azt már lehetőleg ne variáljuk túl kendővel vagy feltűnő ékszerrel, viszont egy passzoló, tűsarkú bokacsizma, és egy egyszínű, letisztult stílusú táska még bőven belefér. Sőt, ha egy kicsit hűvösebbre fordul az idő, és egy elegáns kesztyűt is bevállalunk, az isten se mossa le rólunk, hogy saját stylistot tartunk otthon, aki minden reggel gondosan megtervezi az outfitünket.
Tévhit, hogy az ősz az elmúlás és az unalmas hétköznapok ideje. Ellenkezőleg. Ami az öltözködést illeti, épp ilyenkor lehet a legjobban “belecsapni a lecsóba”, és kreatív kombinációkkal, az egyéniségünket hangsúlyozó darabokkal, szín-, mintázat és anyag-variációkkal belopni a mindennapjainkba azt az eleganciát, stílust és varázslatot, amelyet azon az említett, velencei, nyári éjszakán, a színes kendőkben pompázó, olasz nők olyan páratlan érzékkel varázsoltak elénk.
