Ezt a kérdést tette fel magának Andrea Anner mikor férjével és üzlettársával, Thibault Brevet-vel belefogtak közös projektjükbe – melyet egyszerűen csak AATB-nek neveztek el. Mindketten az elismert svájci művészeti egyetemen, az ECAL-on szereztek mesterdiplomát tipográfia, illetve képzőművészet szakirányon. Ötletükkel pedig az ipari automatizmus vívmányainak hétköznapi használati lehetőségeit próbálják körbejárni, azaz az „iparon kívüli robotika” témakörét.
De mit is jelent ez pontosan? Mit szólna, ha haját egy robot fésülné? Esetleg gyermekét szórakoztatná buborékfújással, míg ön vacsorát készít? Az AATB úttörőként igyekszik feltérképezni ezeket a forradalmian új elképzeléseket.
Robo-jóga foglalkozás az AATB vezetésével a Process Festivalon, 2018-ban. A jógaórán bemutatott mozdulatsort a résztvevők közreműködésével állították össze. Ők programozták be a UR10 kobotba a különböző jógapózokat, ehhez pedig nem kellett mást tenniük, mint a pózoknak megfelelően mozgatni a robotkart, ami így meg is tanulta a mozdulatsorokat.
Anner és Brevet három éve kezdett kísérletezni ipari robotikai rendszerekkel, miután egy konferencián találkoztak a Universal Robots nevével. Lenyűgözte őket a robotikus karok működése és az ipari automatizmus folyamataiban rejlő lehetőségek, és rögtön belekezdtek különböző interaktív kinetikus eszközök fejlesztésébe – középpontba helyezve ember és gép kapcsolatát. Egy-egy összetettebb projektjük esetében pedig hamarosan azt vették észre, hogy ötleteik organikusan fejlődnek, összetett robotikus megoldásokat kínálva. Elsőre talán hátránynak tűnhet, hogy a házaspár nem rendelkezik komolyabb mérnöki-robotikai képzési háttérrel, azonban ez sok szempontból mégis előnyükre válik, hiszen kívülállóként sokszor kreatívabban tudják megközelíteni a robotika lehetőségeit, mint a hosszú évek óta ezzel a területtel foglalkozó szakemberek. Például a legtöbb robotikai mérnök valószínűleg nem gondolna rá, hogy egy robot akár jóga órát is tud tartani. Ők azonban korlátok nélkül tudják felfedezni a legkülönbözőbb alkalmazási lehetőségeket – melyek esetenként nagyon is távol esnek a „hagyományos” felhasználási területektől –, míg a képzőművészet és design irányából érkező alkotókként a kobotokra nem csupán gyártóeszközként, hanem a térbeli mozgás absztrakt kifejezésmódjaként is tekintenek.
Amikor annyira kifáradtál, hogy egy kobotnak kell segítenie meginni a Red Bullt. Workshop a robotikáról az AATB szervezésében, a Merseille-i Művészeti Iskolában, 2018-ban.
Hagyd csak a robotra!
„Amikor az általunk összeállított installációkat kiállításról kiállításra többtízezer érdeklődő tekinti meg, akkor muszáj, hogy minden jól működjön” – mondja Brevet. „Ha valami tönkremegy, az a mi megítélésünket is rombolja. Ilyen egyszerű. Azt azonban gyorsan felismertük, hogy a UR10 robotkarok megbízhatóságára mindig számíthatunk. Hordozható, és bárki könnyedén tudja őket kezelni, szóval nem okoz problémát eseményről-eseményre, rendezvényről-rendezvényre szállítani. Bemutatóink sikerességét több minden befolyásolja, azonban amiatt legalább sosem kell aggódnunk, hogy a kobotok megfelelően működnek-e.”
Szükséged lenne egy robotikus társra, aki segít tartani az esernyőt? Workshop a robotikáról az AATB szervezésében, a Merseille-i Művészeti Iskolában, 2018-ban.
Az AATB gyakran tart művészeti és design iskolákban is workshopokat, előadásokat, és Brevet szavaival élve, az UR10 „remek eszköze lehet a tanításnak is”. Ezeken az alkalmakon nem technikai, hanem konceptuális szempontból igyekeznek közelíteni a témához. Céljuk, az, hogy a diákokat minél forradalmibb gondolkodásra sarkallják azzal kapcsolatban, hogy hogy tudják bevonni a kobotokat design koncepcióikba. Hallgatóikat próbálják arra is ösztönözni, hogy a kobotok nyújtotta lehetőségek feltérképezése közben igyekezzenek azon is elgondolkozni, hogy a hétköznapi életükben hogy tud a segítségükre lenni a robotika. Például bátran tanítsanak meg a kobotoknak akár olyan egyszerű mozdulatsorokat is, mint egy Red Bull megitatása a felhasználóval.
Dante Daniel Hartl, konceptuális művész számára is fontos az innovációk figyelemmel követése. „A tanulmányaim alatt végig igyekeztem minden feladatra valami egyedülállóval előrukkolni. A kobotokkal való közös munka nagyon inspiráló, és biztos, hogy a jövőbeni munkáimra is nagy hatással lesz” – mondja.
Thibault Brevet és Andrea Anner UR10 robotkarukkal.
Az AATB stúdió Arles-ban, Franciaországban található, és teljesen független alkotóműhelyként foglalkozik számos különböző projekttel. Egyedülálló alkotásai Európa-szerte számos kiállításon megfordultak már, valamint rendszeres kollaborálnak más művészekkel, designerekkel, grafikusokkal is, végül, de nem utolsósorban pedig a különféle művészeti iskolákban tartott előadások is munkájuk fontos része. Ennek keretében speciális workshopokon mutatják be a kobotok lehetséges alkalmazási területeit a művészetben.
