A Jászai Mari díjjal kitüntetett színésznő ezúttal olyan pszichológust alakít, aki nemcsak egy válás, hanem a tinédzser lányával való rossz kapcsolat miatt is komoly lelki válságon megy keresztül. A Csak színház és más semmi sztárjával először nyílt lehetőségem interjút készíteni, mégis olyan hangulatban telt a beszélgetés, mintha heti rendszerességgel csevegnénk az élet nagy dolgairól.
Mit gondolt először, miután elolvasta a forgatókönyvet? Mi volt az első benyomása a filmről?
Óh, kérlek, nyugodtan tegeződjünk.
Köszönöm!
Valamikor tavasszal olvastam először a forgatókönyvet, de vannak sokkal korábbi benyomásaim a szerepről. Amikor az olasz filmet (szerk.: „Teljesen idegenek”) bemutatták, akkor teljesen a hatása alá kerültem. Azt gondoltam utána, hogy én el akarom játszani Evát, a film főszereplőjét, akit a BUÉK-ban Alíznak hívnak. Nyilván én elsőre egy színházi előadásra gondoltam, úgy éreztem, ez egy klassz kamaradarab lehetne, ami nem kiált, hanem egyesen ordít a színpad után. Alíz karaktere nagyon elkezdett bennem motoszkálni.
Gyakorlatilag megtalált a szerep…
Mondhatni igen, mert egyszercsak jött a telefon, hogy Goda Kriszta leforgatja a magyar remake-et. Természetesen a mi változatunk sok mindenben eltér az eredetitől. Láttad esetleg az olasz filmet?
Sajnos nem, szerettem volna, de valahogy lecsúsztam róla.
Nézd meg azt is, mindenképpen érdemes! Már csak azért is, mert két teljesen különböző filmet fogsz látni. Persze a téma, miszerint ez a baráti társaság azt játssza, hogy az este folyamán minden telefonhívás és üzenet nyilvános a jelenlévők számára, természetesen ugyanaz. A csapatot Alíz tartja egyben, aki végső soron az est háziasszonya is egyben. Mindenki mutat magáról valamit, aztán ahogy derülnek ki sorra a titkok, rájövünk, hogy mindenki teljesen más életet él, mint amit a külvilág felé kommunikál. Ez szerintem iszonyatosan izgalmas téma, nyílván ebben rejlik a film sikere.
Jól érzem, hogy van egy kis párhuzam Alíz és a Csak színház és más semmiben általad eljátszott Lajtai Petra között?
Nincs. Vagyis remélem, hogy nincs.
Egészen pontosan arra gondolok, hogy mindkét szereplőnek, tehát Alíznak és Lajtai Petrának is egy olyan házassági válsággal kell szembesülnie, melynek végkimenetele megjósolhatatlan.
Hát, én teljesen külön kezelem a két szerepet.
Mi jelentette számodra a kihívást Alíz megformálásában? Volt-e egyáltalán kihívás számodra ebben a szerepben?
Természetesen minden szerep megformálása egy kihívás. Az persze nagyon fontos volt , hogy Alíz még véletlenül se hasonlítson az eredetire. Én az olasz verziót kétszer láttam. Másodszor már abban a tudatban néztem meg, hogy hamarosan elkezdjük a forgatást, ezért valahogy sztornózta az agyam a láttottakat. Attól a pillanattól kezdve, hogy nekivágtunk a munkának, a saját történetünkre koncentráltunk, a saját konfliktusainkra és mindenki úgy kezelte az anyagot, mintha a nulláról hoznánk létre egy filmet, ami önálló alkotásként is megállja a helyét.
Kiemelt figyelmet fordítottatok arra, hogy a magyar változat ne az olasz verzió egyszerű másolata legyen?
Amikor elkezdtük próbálni a jeleneteket még a forgatás kezdete előtt, mindannyian éreztük, hogy ez a film mitől lehet más, esetleg színesebb, gazdagabb, mint az olasz változat. Szerintem a forgatókönyv írójának sikerült árnyaltabbá tenni a konfliktusokat, minden figura emberibb, esendőbb lett, és a mi közegünkre íródott dialógusoktól ismerőssé és otthonosabbá vált az egész történet. Az is sokat segített, hogy egy műteremben dolgoztunk, ahol fölépítettek egy csodálatosan berendezett díszletet, ezáltal minden olyan személyessé vált. Kis túlzással egy hónapig az volt az otthonom.
Éltél-e már meg hasonló szituációt, ami a filmben is történik?
Konkrétan velem nem történt meg, de a baráti körömben rengeteg ilyen sztoriról tudok, hogy valaki belenézett a párja telefonjába és megtalált egy sms-t, amit nem kellett volna. Éppen ezért azt gondolom, hogy a film kiinduló helyzete nagyon is ismerős. Szerintem a legtöbb kapcsolatban eljön az a pont, amikor az egyik fél belenéz a párja telefonjába. De ezt csak egyszer lehet megtenni.
Vagy naponta legalább egyszer.
Hát, egy párkapcsolaton belül szerintem csak egyszer történik meg ilyesmi, hiszen nem létezik, hogy ne kerüljön elő valamilyen titok. Ha pedig valaki súlyos hazugságokat cipel, ott nyílván utána minden borul. Nekem még nem néztek bele a telefonomba, legalábbis tudomásom szerint, de egyszer már feltörték a levelezésemet és elolvasták az e-mailjeimet. Pokoli érzés volt, ráadásul csak később raktam össze, hogy ez történt.
Ilyenkor az ember egy kicsit lemeztelenítve érzi magát.
Igen, hasonló. Olyan mintha felmetszették volna a hasamat és belenéztek volna, hogy mi van ott. Szerintem, ha valaki arra vetemedik, hogy belenézzen a kedvesének a telefonjába, akkor ott már komoly baj van. Az már valahol a végjáték része.
Szerinted Alíz hogyan folytatná, vagy hogyan folytatta volna az életet a BUÉK utolsó jelenete után?
Ez érdekes kérdés, még nem agyaltam ezen. Én úgy gondolom, hogy a lányával való kapcsolata biztosan megváltozna. Újra kell értékelnie a saját, anyai szerepét. Vélhetően nagy, komoly beszélgetések következnek Alíz és a tinédzser gyermeke között. Persze kérdés, milyen eredménnyel, hiszen tudjuk, hogy a 16 éves lányok mennyire be tudnak zárkózni. De Alíz alapvetően okos, intelligens nő, biztosan megtalálná a megfelelő hangot a lányával, és szépen lassan rendezni tudnák a konfliktusaikat. Párkapcsolati téren pedig azt gondolom, hogy Kristóffal valami elkezdődhet a filmbeli komoly szembesítés után.
Ha már szóba hoztad a Kristófot alakító Mészáros Bélát, kíváncsi vagyok, mennyire segítette a filmben megjelenő érzelmi szálak kibontakozását az, hogy korábban a Csak színház és más semmi című sorozatban már voltak közös jeleneteitek? Ráadásul nagyon is hasonló helyzetekben.
Ilyen értelemben nem függ össze a két dolog. Én a Bélát nagyon szeretem, iszonyatosan jó kolléga, nagyon-nagyon könnyű vele dolgozni. Csupa szív ember, nyitott a világra és nagyon adja magát mindenhez. Ez a fajta érzékenység és nyitottság sok férfi kollégára nem érvényes. Szóval vele igazán nagyon jól tudunk együttműködni. Ha nem forgattunk volna együtt két évadot a Csak színház és más semmiben, és a BUÉK forgatásán ismertük volna meg egymást, ugyanilyen flottul ment volna a közös munka, mert alkatilag, érzelmileg nagyon hasonlóan működünk.
Nagyon jó páros vagytok, filmvásznon működik a kémia. Sajnos színpadon még nem volt lehetőségem együtt látni titeket.
Mert nem játszottunk még együtt színpadon, de milyen jó lenne!
Mikor láthatunk újra filmvásznon Téged?
Hát, a filmezés nagyon kiszámíthatatlan. Amit most látok körvonalazódni, az még nagyon bizonytalan, előttem vannak még castingok, és egy szerep egyébként is csak akkor biztos, amikor a színész már leforgatta az első forgatási napot, sőt, még akkor is jöhetnek nem várt meglepetések. Úgyhogy ezzel kapcsolatban inkább kabalából se mondanék semmit.
Van benned valamilyen remény arra vonatkozóan, hogy esetleg ez a film előrébb viheti a filmes karrieredet?
Nagyon-nagyon jót kérdezel, már csak azért is, mert nekem már több ilyen köröm volt. A Szabadság, Szerelem után például azt gondoltam, hogy na, most megtörtént az áttörés. És nem. Sokszor voltam olyan helyzetben, hogy az utolsó pillanatban csúszott ki egy szerep a kezemből, és a mai napig nem tudom az okokat. De ezeken nem szoktam különösebben rágódni, az a fontos, ami megtörténik. Egy biztos, hogy imádok forgatni, és szükségem van az ilyen tipusú munkákra, mert egészen más képességeket hoz elő belőlem, mint egy színházi próbafolymat.
Amúgy, milyen szerepek állnak hozzád közel? Mi az, amiben otthonosan érzed magad, amit szívesen alakítasz?
Én nem tudom ezt műfajilag behatárolni, mert nem hiszek a műfaji meghatározásokban. Szerintem, ha egy történet nagyon-nagyon emberi és azt érzékenyen lehet ábrázolni, illetve lehetőség van arra, hogy egy szerep bonyolult, ellentmondásos belső világát be lehessen mutatni, akkor az tök izgalmas számomra. Ha nagyon konkretizálni kellene, akkor azt mondanám, hogy nyilván a drámák azok, amelyekben a lelki alkatomat a legjobban ki tudom bontakoztatni. A BUÉK most pont erre jó példa, hogy itt van egy olyan film, amelynek természetesen vannak humoros részei, de azért mégiscsak megérinti a nézőket. Ez pontosan egy olyan mix, ahol mind a drámai, mind pedig a komikus elemeket jól lehet lebegtetni. Alíz és Kristóf viszonyának is ez a titka, hogy mindketten téblábolnak egy helyzetben, az egyikük teljesen vak, a másikuk meg egyszerűen gyáva. Ez egyrészt vicces, másrészt szívszorító.
Végére egy kérdés, hol láthatnak mostanában a nézők?
Szegeden nemrég volt egy Závada Pál színdarab ősbemutatója, a következő munkám pedig egy háromszereplős női darab lesz, mely a Káosz címet viseli. Ez egyébként egy finn író, Mika Myllaho színdarabja.
El ne felejtsem megkérdezni, mit fogsz csinálni szilveszterkor?
Van egy olyan extra terve a gyártásnak, hogy szeretnének csinálni egy szilveszteri filmvetítést, amire nagyon próbálnak minket csábítgatni. Ha ez nem valósul meg, akkor szeretnék valahová elutazni. Kicsit elegem van az erőltetett, érezzük jól magunkat szilveszterkor jellegű bulikból, valahogy kinőttem már ezekből, és inkább szeretnék egy kicsit kikapcsolódni. Szóval, ha nem lesz semmilyen szilveszteri kötelezettség, akkor én lehet, hogy eltűnök valahová.
Köszönöm a beszélgetést!
A BUÉK előzetese:
