A vietnámi származású ifjú hölgy hálás azért, hogy Európában élhet. Nincs szüksége második esélyre, új albumában mégis többet mutat meg magából, mint az elsőben. A kiemelkedő zenei képzettséggel rendelkező énekesnő néhány év alatt felnőtt a világszínvonalhoz. Nagyinterjú!
Nem lehet véletlen műve a benned rejlő tehetség…
Igen, anyu szülei, a papám és a mamám is foglalkoztak zenéléssel. A papa igazi zenész volt: gitározott és hegedült egy az egyben. A mama színházban játszott, énekelt és színészkedett.
Vietnámot milyen gyakran keresed föl?
Már két éve nem voltam ott, régebben majdnem minden évben, de legalább kétévente mentünk egy-két hónapra, ami nagyon jó volt. Már nagyon hiányzik, ha tehetném, sokkal gyakrabban mennék. Vietnámba úgy érdemes menni, ha több hetet tölt el az ember. Nekem ott élnek a rokonaim, ezért is hiányzik már nagyon az ország. De sajnos fogalmam sincs, mikor megyek legközelebb.
Kik voltak azok, akik korábban hatottak rád zeneileg?
Sok mindenki, nagyon nyitott vagyok zeneileg! Én alapvetően a klasszikus zenében nőttem fel, aztán sokat hallgattam kiskoromban Michael Jacksont, Aerosmith-t, később jött Whitney Houston, a Destiny’s Child, Christina Aguilera, majd a Britney-korszak sem maradhatott el. Nagyon szeretem továbbá a Beatlest, a Rolling Stones-t, a Seal-t, Barabra Streisand-ot, Eta James-t, Ray Charles-t és Stevie Wonder-t.
Ha jól emlékszem, kifejezetten azért jöttél 2008-ban Budapestre, hogy a zenei pályára lépj, most pedig már kész énekesnő vagy. Mielőtt befutottál volna, milyen szinten foglalkoztál az énekléssel?
Előtte nem foglalkoztam ezzel komolyabban, csak otthon. Nagyon szerettem énekelni, de inkább a zeneiskola volt az, amit komolyan vettem, azon belül is a hegedülést és a zongorázást. És persze volt egy csomó vizsgahangverseny is, amin felléptem. Egyik kedves emlékem, amikor a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus zenekar kísért, mint szólóhegedűst.
Hány éves voltál ekkor?
11-12 éves lehettem, és akkor még a hegedű volt prioritásban. Persze imádtam énekelni, de kizárólag a családomnak.
És ezután jött a karriered kezdeti állomásának számító Megasztár.
Nem az én ötletem volt, hogy a Megasztárba jelentkezzek, hanem a barátiam javasolták, mondván, hogy menjek el, nézzem meg milyen. Na meg, hogy mit mond a zsűri. Mindenki azt mondta, mindegy, hogy bekerülök-e vagy sem, de akkor is menjek el. Végül is az lett belőle, hogy a hatodik helyen végeztem. Nem reménykedtem ekkor még zenei karrierben, hiszen ez volt az első ilyen jellegű megmérettetésem. Persze kiskoromban sokat álmodoztam arról, hogy énekesnő leszek, csak nem tudtam mikor jön el ennek az ideje.
Jól emlékszem, hogy a Megasztárban kétszer indultál?
Egyszer, én sosem indulok kétszer (nevet). Ezt követően jött a szerződés a Tom-Tom Records-szal. Több lehetőségem is lett volna, de ők voltak a legszimpatikusabbak. A TV2 is sokat segített abban, hogy kit válasszak. Végül rájuk esett a választás és a mai napig velük dolgozom.
És ekkor nem voltak még olyan hangok a környezetedben, hogy te még kicsit fiatal vagy ehhez?
Dehogynem, mindenki megkérdőjelezi jó-e, ha egy ilyen fiatal lány a Megasztárban indul, hiszen még az iskolapadban lenne a helye, vagy a játszótéren, ami érthető. Én meg azt mondom, ha egy gyereknek ez a kedvenc játéka, akkor neki ez a játszótere. De a zenélés mellett visszaültem az iskolapadba és mindent bepótoltam, megcsináltam, befejeztem.
15 éves voltál, amikor megjelent az első albumod. Hogy érezted, mekkora volt a sikere a „Játék az egész” című korongnak?
Hát, sikere nyílván volt, hiszen a Megasztár okozta exkluzivitás sokat számított. A „Túl szép” című szám a karrierem bombája volt, tulajdonképpen az indította be. Nagyon büszke vagyok az első lemezemre, de ha a másodikhoz viszonyítom, akkor azt tudom mondani, hogy az azért teljesen más. Nyilván akkor egy határidőre kellett összeszedni a számokat. A kiadómnak köszönhetően a legjobb zenészek és legjobb szövegírók hozták létre a dalokat, de innen-onnan kiszedve és nem az volt az elsődleges szempont, hogy az rám íródjon, hanem hogy minél előbb megjelenjen. Összességében jó lemez lett, de inkább a másodikra mondanám azt, tényleg olyan, amilyen én vagyok.
A második lemez, a „Sweet talk” esetében már te írtad a dalokat.
Az első dalom a „Not livin’ in yesterday” volt, ami a magánéleti lejtő után felszabadulás volt számomra. Egyszerűen jött az inspiráció és sok-sok dalt írtam ekkor. Amikor összegyűlt annyi, akkor elkezdtem dolgozni a lemezen.
A második albumod egyenesen világszínvonalúra sikeredett!
Igen, törekszem arra, hogy az legyen. De zavaró, hogy Magyarországon még mindig van ez a fajta megkülönböztetés, hogy valami világszínvonalú vagy sem. Svédországban ilyen nincsen, vagy jó valami vagy sem. Olyan rossz, hogy van egy nagy gát, amit még nem sikerült átugorni, mert alapvető elvárásnak kéne lennie, hogy egy dal elérje azt a szintet frissességében, hangzásában, minőségben, hogy az jó legyen. Nem világszínvonalú, hanem egyenesen jó!
Hogy érzed, az első albumod óta miben kellett igazán sokat fejlődnöd?
Zeneileg sok mindenen kellett dolgoznom, főként abban, hogy nyitott legyek több zenei irányzatra, valamint abban, hogy megtaláljam azt, ami én vagyok. Rá kellett jönnöm, hogy ne csak az alapján határozzam meg magamat, hogy milyen dalokat, vagy előadókat szeretek hallgatni, hanem aszerint is, ami megvan bennem tehetségként. A dalszövegírás kiváló lehetőség volt arra, hogy megtaláljam az utat az önkifejezéshez. Olyan sok dolgot sodort elém az élet, hogy fel kellett nőnöm és sok mindenben meg kellett érnem. De a sors ezt írta meg és ez így volt rendjén.
A tavaszi lemezbemutató után, hogy érezted, mekkora sikere lehet az új albumodnak?
Annyira nagy kontraszt volt az első és a második lemez között, hogy nagyon fontosnak éreztem megmutatni a közönségemnek ki vagyok. És szerettem volna kicsit közelebb kerülni hozzájuk. Nagyon jó volt együtt hallani ezeket a dalokat élő hangszerekkel, élő bandával. Egészen más volt, mint a félplayback koncertek. Törekedtünk arra, hogy a show elemek is benne legyenek: táncosok, led fal, minden ilyesmi. Nagyon jól sikerült, mert telt ház volt. A visszajelzések is nagyon jók voltak, nem gondolták volna, hogy ez alatt a pár év alatt ennyire megértem, megváltoztam. Szeretnék majd még sok élő koncertet!
Lehet túlzásnak hangzik, de azt gondolom jelen pillanatban te vagy Magyarország első számú exportcikke. Idén jelöltek a Transilvanian Music Awards-ra, valamint rengeteg fellépésed volt külföldön is.
A rengeteg azért az túlzás, volt egy Berlinben, egy Münchenben és Prágában. Ezek nagyon jó lehetőségek voltak. A berlini egyébként azért is volt nagyon különleges számomra, mert egy ázsiai szépségversenyre hívtak meg. A rendezvényen az Európában élő ázsiaiak indulhattak és képzeld el a legjobb barátnőm nyerte meg! (nevet) Egyébként több ázsiai énekes is fellépett ott, például a svéd Megasztár egyik indulója is.
Hogy érezted magad Prágában?
Nagyon jól, nagyon szép város! Annyira jó, hogy Európában élek, nem győzök ennek folyton hálát adni, mert sehol sem pezseg annyira a kultúra, mint ezen a kontinensen.
A cseh fővárosba mindig visszatér az ember…
A verseny óta voltam már ott, turistaként nem is olyan rég a párommal. Utólagos ottlétem alatt legalább nem voltam időhöz kötve, sétálgattunk, ettünk-ittunk és nagyon jól éreztem magam. Utána Hannoverbe mentünk tovább a Rihanna koncertjére, ami a fénypontja volt ennek a kis nyaralásnak.
Nevezhetjük őt példaképnek?
Nagy kedvenceim között van, nyílván inspirált engem a hangzásvilága és a dalok is. Amikor dalt írok – valószínűleg ahogy az összes dalszerző is - akarva-akaratlanul is beleviszem a kedvenc előadóim hatását a sajátjaimba. Ez így természetes.
Jól értettem, hogy minden koncerteden élőben énekelsz?
Igen.
Nemrég debütált legújabb videokliped, az „Édes kis suttogás” (Sweet Talk). Mit vársz ettől a daltól?
Szeretném, ha nagyon sikeres lenne. A „Sweet Talk” című albumnak azért is ilyen színes a borítója, mert minden dalban egy kicsit másik Hient mutatok meg. Ha meghallgatod ezt a 11 dalt, nyilvánvalóvá válik, hogy mindegyik hangzásban, mondanivalóban és hangulatban más-más stílust képvisel. A Sweet Talk egy nagyon aranyos, felszabadult, cuki dal, míg az eddig kijövő számok inkább lázadóbbak, dühösebbek, szomorúbbak, fájdalmasabbak voltak. Szeretném, hogy az emberek könnyedén tudjanak vele azonosulni, hogy tetsszen nekik a szöveg. Az, hogy most ez eljut külföldre, vagy sem, már csak mellékterméke a dolognak.
Biztos vagyok benne, hogy sok rajongód kíváncsi arra, mi az, amit szeretsz szabadidődben csinálni? Milyen vagy, amikor nem dolgozol?
Olyan vagyok, mint mindenki más! Olyan érdekes, mindig megkérdezik, hogy ti mit csináltok? Ugyanazt, amit más! Moziba megyünk, barátaimmal vagyok, otthon pihenünk a párommal. Foglalkozom a macskákkal, főzök, de tényleg olyan sok minden van, amit szeretek csinálni! Nemrég nagynéni lettem és ebből az alkalomból az unokaöcsém szobáját festettük ki mindenféle mesefigurával.
Visszakanyarodva a zenei karrierhez, szerepel-e a terveid között az Eurovíziós dalfesztivál?
Már tavaly is indultam volna, csak jött az a szabály, hogy csak magyar nyelvű dalokkal lehet nevezni. Az Eurovízió egy nagyon jó lehetőség, ezért nem tartom kizártnak, de most még nem tudok semmi biztosat mondani.
Biztos, hogy nem! Nemrég készültünk el legújabb videónkkal, a "And I Am Telling You I'm Not Going" című szám feldolgozásával, melyet csajos felállásban, a Project V formációval adtunk elő. A banda tulajdonképpen egy vonósnégyes két hegedűvel és két csellóval. A jövőben ebben a felállásban több olyan dalt fogunk feldolgozni, amiket már korábban is énekeltem, de most vonósnégyes hangzásban. Adunk majd elő saját számokat is, de nem habos-babos, hanem dögös,csajos stílusban.
Láthatunk-e a jövőben esetleg szimfonikus zenekarral?
Az is nagyon szép tud lenni, de nem terveztem ilyesmit. Az a bajom a szimfónikus zenekarral, hogy már minden mainstream énekes adott ilyen koncertet. De egyébként meg jó, tényleg nagyon szépen tud megszólalni, viszont inkább olyasmit csinálnék, amit eddig kevesen. Elcsépelt dolgokhoz nem akarok társulni.
