„Tavaly márciusban elmentem a Puskin moziba megnézni az eredeti alkotást, ami nekem borzasztóan tetszett. Már a film nézése közben eszembe jutott, hogy ezt meg kellene csinálni magyar verzióban is” – jegyezte meg érdeklődésünkre Zákonyi S. Tamás, a film egyik producere, aki már rögtön azután elkezdte Goda Krisztina telefonszámát keresni a telefonjában, mihelyst lement a stáblista. „Este fél 11 lehetett, gondoltam, nem lenne illendő ilyenkor telefonálni, mert a Krisztának van egy kislánya is, de mégis úgy voltam vele, hogy megpróbálom” – tette hozzá a producer. Goda Kriszta már akkor tudta miről van szó és örömmel fogadta, hogy a producer elkezdjen a filmmel foglalkozni. Ennek az lett a vége, hogy tavaly nyárra nyilvánvalóvá vált, hogy meg tudják venni a jogokat. „Ez nem koppintás vagy nem lenyúlás, ez a produkció az eredeti olasz jogtulajdonossal kötött megállapodás, szerződés birtokában születhetett meg. Mi kaptuk meg a remake jogokat Magyarországra” – hívta fel a figyelmet Zákonyi S. Tamás. Ezt követően kezdték el megírni a forgatókönyvet, és pályázatot nyújtottak be a Magyar Nemzeti Filmalapnál, amit elnyertek, kvázi innentől vált biztossá a film.
„A film előkészítése közben számtalan ötletünk volt, nemcsak nekem, hanem a producertársaimnak is ( szerk.: Geszti Péter, Ditz Edit). Végeredményben pedig több ponton el is tértünk az olasz változattól, de az alapsztori természetesen követi az eredeti film struktúráját” – emelte ki. Fontos eltérés ugyanakkor, hogy míg a Teljesen idegenek című alkotásban csak a fikció síkján történik meg, hogy belenéznek egymás telefonjába és a végén minden szereplő úgy megy haza, mintha semmi sem történt volna, addig a BÚÉK-ban valamilyen szinten minden egyes karakternek megváltozik az élete. Mindegyük átmegy egy restart-on. Aztán vannak eltérések a karaktereket illetően is: az olasz változat taxisofőre nálunk például fotós lett.
Egyszerű ötlet, bonyolódó cselekmény
A film sztorija rendkívül egyszerű, hiszen arról szól, hogy hét barát együtt tölti a szilveszter éjszakát. A cselekmény ott válik izgalmassá, amikor a házigazda, a válófélben lévő pszichológus Alíz ( Szávai Viktória) feldobja azt az ötletet, hogy minden bejövő üzenetet olvassanak fel egymásnak és még a beérkező telefonhívásokat is kihangosítva bonyolítsák le. Érdekes módon ebbe Saci (Bata Éva) és férje Gábor (Hevér Gábor), Márk (Lengyel Tamás) és fiatal párja (Törőcsik Franciska), valamint Döme, Alíz testvére (Elek Ferenc) meglehetősen könnyelműen egyezik bele. Kristóf (Mészáros Béla) ugyan vonakodik, de végül ő is belemegy. mint utólag kiderül, egyáltalán nem olyan horderejű probléma miatt, amit titkolni kellene.
Az okostelefonok kikerülnek az asztalra és beindul a flow, érkeznek az érdekesebbnél-érdekesebb üzenetek. A kezdeti lelkesedést jól tükrözi, hogy Döme még meg egy kis szivatással megis vicceli az egyik barátját. A végeredmény meglehetősen drámai, mintha ez a játék messzire taszította volna el a barátokat egymástól. Kik ezek egyáltalán? Összetartoztak-e valaha? Mi a kifizetődőbb az őszinteség, vagy maradjanak meg a kisebb-nagyobb titkaink? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülhetnek fel a nézőben
Együtt a szereplőkkel
A BÚÉK nem véletlenül van drámaként és vígjátékként elkönyvelve. A drámai jelenetek közötti részeket ugyanis jól megírt, rövid, vicces, feszes párbeszédek töltik ki. A barátok gyakran húzzák egymás agyát, ami szintén rengeteg komikumot szül. A mesteri operatőri munkának köszönhetően pedig olyan, mintha mi magunk is ott ülnénk közöttük, egyfajta külső szemlélőként. És itt indokolt lenne az idézőjel, mert Goda Krisztina művében nem sokáig marad kívülálló a néző. A mechanizmus hasonló a Csak színház és más semmi című, szintén őáltala jegyzett tévésorozathoz. A történet berántja az embert és előbb-utóbb azonosulni tud egy-egy szereplő boldogságával, vagy szerencsétlenségével. A 48 éves rendezőnő nagy mestere annak, hogyan ébressze fel a néző empátiáját, vagy szimpátiáját egyes karakterek iránt. A kamerák kereszttüzében ugyanis nem negatív vagy pozitív hősök vannak, hanem nagyon is emberi, esendő karakterek.
Tisztítótűz
A BÚÉK nem csupán egy dráma, vagy egy vígjáték. Ez a film maga a tisztítótűz, mely helyes vágányra teszi az életed, ha eddig nem azon jártál. Egy alkotás, ami rádöbbenthet arra, milyen ára van a hazudozásnak és a stikliknek. Hiszen kevés ember van, aki ne döbbenne rá önnön gyarlóságára, amikor saját hazugságai miatt egy végtelenül összetört szívet lát maga előtt. És olyankor már késő. Ezt tudják a BÚÉK-ban feltűnő alakok is. Végezetül hatalmas dicséretet érdemel a színészi munka, hiszen a filmben játszó színészek fegyelmezetten tartották magukat a karakterek hiteles, élethű megformálásához. És mindenki figyelt arra, hogy mondjuk ne Szávai Viktória, Lengyel Tamás, vagy éppen Törőcsik Franciska üljön az asztalnál, hanem azok a nagyon is szeretnivaló, vagy éppen szánnivaló karakterek, akit alakítanak.
Nem túlzás azt állítani, hogy a BÚÉK az év magyar vígjátéka és drámája. Ezt a filmet nagyon sokszor újra lehet nézni, mert időről-időre visszatérnek emlékezetünkbe azok a történések és mondatok, amiket a filmben láthattunk és hallhattunk.
